2. rész


Kedd reggelt írunk, az óra pontosan 8:30. A papíron az áll, hogy 9 órára mindenképp legyek ott a cégnél. Épp a reggeli kávémat iszom, és az egyik napilapot olvasom. Semmi érdekeset nem találtam benne, szóval inkább arrébb raktam. Miután elfogyasztottam a kávét, a koszos bögrét behelyeztem a mosogatóba és a fürdőszobába sétáltam. Rendbetettem a hajamat, ami annyit jelentett nálam, hogy elől feltűztem pár tincset, megbúbosítottam, és hullámcsattal rögzítettem. Arcomra tettem egy kis sminket, és a hálószobámba siettem. Már 35 elmúlt és nem szeretnék késni. Kikerestem egy viszonylag átlagos ruhát: fehér farmer csőnadrág, fehér arany mintás trikó, fehér Converse tornacipő. Ez egy kényelmes viselet számomra, és ha nem tetszik nekik, akkor majd legközelebb másba megyek. Felkaptam a napszemüvegemet, ami a konyhaasztalon volt már kikészítve, előkerestem egy táskát, amiben elférnek a papírjaim és útra keltem. Az albérletemtől nem volt annyira messze a vég hogy busszal menjek, így inkább gyalogoltam a melegbe, élveztem a napsütést. Befordultam az egyik utcasarkon, és egy hatalmas nagy épülettel néztem szembe. Ez lehet az! Rá van írva hogy: K&K divatház. Mély levegő, és indulás!
 Hihetetlen hogy mennyi rohanó ember létezik. Az épületben mindenhol csak rohanást, és rohanást láttam. Körbenéztem, aztán kiszúrtam egy ismerős alakot. Taylor.
- Szia! – köszöntem neki boldogan, végre egy ismerős.
- Na, szóval mégis Tom-ot húztad. – közömbösen nézett rá frissen manikűrözött körmére.
- Kit? – kérdeztem. – Jaa… még meg sem néztem. – vontam vállat.
- Pff… - szólt hozzá értelmesen.
- Elnézést hölgyeim! – egy 25-nek kinéző fekete hajú szoknyás kosztümöt viselő lány állt meg előttünk. – Ha jól tudom Taylor Fox, és Melanie Paxton? – kérdezte és lejjebb tolta szemüvegét.
- Igen! – szinte egyszerre szólaltunk meg Taylorral.
- Kérem, jöjjenek utánam. – a tiszta üvegből készült lift felé mentünk, aztán beszálltunk és irány a legfelső szint.
- Taylor maga Bill Kaulitz úr titkárnőjeként fog gyakorlatozni maga pedig… - Leblokkoltam. Azt mondta Kaulitz? Jól hallottam és Kaulitzot mondott? De… és Bill? És akkor az a Tom, az a… régi raszta tincses Tom? A legjobb barátom? Tom Kaulitz? Te jó ég. Vajon ő megismer? Nem, nem rontok rá. Majd… majd ő felismer. Úr Isten. Szívem majd kiugrott a helyéről, boldogság áradt szét testem minden zugában. – Figyel? – kérdezte a nő.
- Te… tessék? – röppentem vissza a való világba. – Bocsánat…
- Szóval maga Tom Kaulitz úr titkárnője. – mondta unottan. – Itt is volnánk. – a lift ajtaja nyílt és egy luxus emelet tárult szemem elé. Mindenhol elegáns holmik, szembe 2 fekete ajtó.
- Már várják önöket. – mikor az ajtók elé értünk szemügyre vettem a névtáblát rajta: a bal oldalink Bill Kaulitz felirat, a másikon Tom Kaulitz. – Sok szerencsét. – a nő faképnél hagyott minket, mi pedig tanácstalanul álltunk a két hatalmas ajtó előtt. Taylor rosszallóan rám nézett, és megszólalt.
- Ha… ha rámászol az álom pasimra, akkor neked véged. – fenyegetett.
- Tom az álom pasid? – nevettem.
- Chh… neked úgy sincs semmi esélyed. Ilyen külsővel… - gúnyosan vigyorgott és egy kopogás után bement Bill irodájába. Valamily szinten igaza lehetett. Neki ápolt, derékig érő szőke haja volt, egy csini miniszoknyás kosztümöt viselt, persze a dekoltázsát jól kiemelve. Én meg fehér cuccba, mint egy ártatlan szűz kislány, aki épp a lázadó korát éli. Nem lesz így jó. Bár reménykedem benne, hogy Tom nem köt bele az öltözködési stílusomba.
Úgy tettem, mint Taylor: kopogtam és remegve vártam régi barátom válaszát.
- Szabad! – hallottam bentről egy férfihangot, ami szerintem Tomé volt